Miskolcon születtem, a háború után, egy bombatámadástól megsérült házban.
Szüleimtől – akik négy gyermeket neveltek egy bizonytalan, kemény világban – szilárd erkölcsi tartást, vallásos nevelést kaptam.

Az embereket társaikhoz, és a természethez való viszonyuk alapján értékelem.

Fontosnak tartom az igazságosság, esélyegyenlőség érvényesülését az élet minden területén.
Az ókori görög bölcs, Thalész álláspontjával értek egyet, aki szerint: „egy társadalomban igazságosság akkor uralkodik, ha a nép között nincs sem túl gazdag, sem túl szegény.”

A természet szeretete, tisztelete génjeimbe van kódolva. Kisgyermekként képes voltam órákon át figyelni a szorgos hangyák életét, postagalambjaink pedig a kezemből ettek.
Később olvasmányaimat úgy választottam meg, hogy minél több ismeretet szerezzek az élővilágról.

Életem úgy alakult, hogy közgazdasági pályán dolgoztam, bár gyermekkorom óta leginkább az irodalom érdekelt.

Nyugdíjas koromban kezdtem írni.
Eleinte az Aggteleki Nemzeti Park peremén fekvő Varbócon szerzett élmények, és a környezetvédelem tudatosítása inspirálták a természet iránt érdeklődő gyermekeknek szánt könyveimet. Felnőtteknek írt műveim az emberi kapcsolatokról, különleges élethelyzetekről szólnak. A társadalomban egyre inkább tapasztalható negatív jelenségeket bűnügyi kisregényekben dolgoztam fel.

Könyveim magánkiadásban jelentek meg, az Underground Kiadónál. Kivétel a „Koboldok földjén” című ifjúsági kisregény, mely Miskolcon, a Könyvműhelyben készült.

Pályázatok eredményeként 15 antológiában is szerepelnek írásaim.